A szabályozási intézkedést igénylő vegyi anyagok azonosításának felgyorsítása érdekében a hatóságok dönthetnek úgy, hogy különálló anyagok helyett szerkezetileg rokon anyagok csoportjaival foglalkoznak. Ez a csoportosítási megközelítés:

• Következetességet teremt és fokozza a szabályozási munka koherenciáját.
• Felgyorsítja azoknak az anyagoknak az azonosítását, amelyek szabályozási intézkedést igényelnek, illetve azokét is, amelyek esetében ebben a szakaszban nincs szükség további intézkedésre.
• Segíti az ipar általi, tájékoztatáson alapuló helyettesítést. A korai szakaszban azonosítják azokat az anyagokat is, amelyeket csak intermedierként való felhasználásra regisztráltak, vagy amelyek jelenleg nem regisztráltak, de potenciálisan helyettesíthetik az aggodalomra okot adó, ismert anyagokat.

Szerkezetileg rokon anyagok csoportosítása

Az anyagcsoportok elsősorban a következők alapján jönnek létre:

• szerkezeti hasonlóság, az anyag regisztrálási dokumentációban, illetve osztályozási és címkézési bejelentésben található azonosító adatainak felhasználásával; és
• kereszthivatkozás és kategóriák, a regisztrálási dokumentációban az iparágtól és külső forrásokból származó információk felhasználásával.

A szerkezetileg hasonló anyagokat az összes regisztrált anyag (a vegyi anyagok világa) közül azonosítják. Bizonyos anyagokat előválogatnak, hogy „magként” működjenek. Az ECHA informatikai eszközeit ezután a magokhoz szerkezetileg hasonló egyéb anyagok azonosítására használják.

Ez kiindulópontot jelent az olyan anyagok csoportosításához, amelyek később szabályozási intézkedést igényelhetnek.

Megjegyzendő, hogy ez a munka eltér a REACH-rendelet XI. mellékletének 1.5. szakaszában meghatározott csoportosítástól, ezért az alkalmazott módszerek nem minősülnek hitelesített kereszthivatkozási és kategóriainformációnak. Ez a munka kiindulópontot jelent azon anyagok csoportosításához, amelyek esetében később szabályozási intézkedésre lehet szükség.

Csoportosítás és a vegyi anyagok világa

A csoportosítás célja, hogy felgyorsítsa a hatóságok munkáját a vegyi anyagok világában regisztrált valamennyi anyaggal kapcsolatban.

Az ECHA, a tagállamok és az Európai Bizottság kialakított egy megközelítést a csoportok értékelésére. Emellett ezt a megközelítést szükség esetén csoportspecifikus munkával egészítik ki. A további munkát igénylő anyagcsoportokra példa a termelési maradványanyagok, salakok és hamuk. Egyes anyagcsoportok esetében együttműködést kezdeményeztek az ipari ágazatokkal is. Példaként említhető a petróleumból és szénből származó anyagokkal (PetCo) foglalkozó munkacsoport, a fémek és szervetlen anyagok ágazati megközelítése (MISA), valamint a CEFIC-kel a dokumentációk megfelelése terén folytatott együttműködés.

A csoportosítást követően a csoportokba tartozó anyagok értékelhetők. Ennek eredményeként az anyagokat a vegyi anyagok világában különböző halmazokba, később pedig különböző REACH- és CLP-eljárásokba sorolják.

A csoportok értékelése és további szabályozási intézkedések meghatározása

A regisztrált anyagok szűrése az első regisztrálási határidő után, 2010-ben kezdődött. Azokra az anyagokra összpontosított, amelyek esetében elegendő veszélyességi információ állt rendelkezésre ahhoz, hogy következtetést lehessen levonni a szabályozási kockázatkezelés szükségességéről és kezdeményezéséről. Ez a szisztematikus szűrés az idők során lehetővé tette az olyan anyagok túlnyomó többségének azonosítását, amelyek közvetlenül szabályozási kockázatkezelés tárgyát képezhetik. Ennek eredményeként a fennmaradó anyagok többsége olyan anyag, amely további veszélyességi információk generálását igényli. Az anyagok csoportos, nem pedig különálló értékelése felgyorsítja az ilyen esetek azonosítását, különösen a megfelelés ellenőrzését.

A hatóságok az anyagok minden csoportja esetében mérlegelik, hogy szükség van-e további szabályozási kockázatkezelési tevékenységek kezdeményezésére az egész csoportra, egy alcsoportra vagy a csoporton belüli különálló anyagokra vonatkozóan. A csoportosítás kiindulási pontja a szerkezeti hasonlóság, azonban egyes esetekben (a szerkezeti hasonlósággal párhuzamosan) további megfontolásokra, mint például a hasonló műszaki rendeltetés vagy felhasználás (pl. égésgátlók) vagy egy adott, aggodalomra okot adó alkotóelem köré történő csoportosításra lehet szükség.

A potenciális további szabályozási kockázatkezelési igények korai értékelése és azonosítása – beleértve azokat az eseteket is, amikor a veszély megfelelő tisztázását megelőzően további veszélyességi információkat kell gyűjteni – arra irányul, hogy felgyorsítsa a hatóságok munkáját az olyan folyamatok gyors lebonyolításában, mint a harmonizált osztályozás és címkézés vagy a különös aggodalomra okot adó anyagként való azonosítás, valamint a korlátozások.