Kommunikáció a szállítói láncon belül

Biztonsági adatlapok

safety data sheet A biztonsági adatlapokon szerepelnek az anyag vagy keverék tulajdonságai, az általa hordozott veszélyek, a kezelésére, ártalmatlanítására, szállítására és az elsősegélynyújtásra vonatkozó utasítások, valamint tűzvédelmi és az expozíció ellenőrzésére szolgáló intézkedések. A biztonsági adatlap formátumát és tartalmát a REACH határozza meg. A következők tekintetében kell átadni a biztonsági adatlapot a továbbfelhasználó számára: 

  • A CLP szerint veszélyesként osztályozott anyag vagy keverék.
  • Perzisztens, bioakkumulatív és mérgező (PBT) vagy nagyon perzisztens és nagyon bioakkumulatív (vPvB) anyag.
  • A különös aggodalomra okot adó anyagok jelöltlistáján szereplő anyag.

Viszont ha az anyagot vagy a keveréket a lakosságnak is értékesítik, akkor nem kell biztonsági adatlapot mellékelni, kivéve, ha a továbbfelhasználó vagy a forgalmazó kéri. 

Azon keverékek esetében, amelyeket nem veszélyesként soroltak be, de tartalmaznak bizonyos veszélyes anyagokat, biztonsági adatlapot kell mellékelni, ha a továbbfelhasználó vagy a forgalmazó kéri. 

A biztonsági adatlapot haladéktalanul aktualizálni kell, ha a veszélyekről új információ áll rendelkezésre, illetve ha szigorúbb kockázatkezelési intézkedésekre van szükség. 

A biztonsági adatlap kézhezvételét követően a továbbfelhasználóknak meg kell határozniuk és be kell vezetniük a megfelelő intézkedéseket a kockázatok kontrollja érdekében. A szállítókat és a biztonsági adatlapok átvevőit arra ösztönözzük, hogy ellenőrizzék, benyújtották-e a szükséges információkat. Az ECHA és a végrehajtó hatóságok egy ellenőrző listát dolgoztak ki, amely e célból elérhető. A továbbfelhasználókat arra ösztönözzük, hogy tájékoztassák szállítóikat az átvett biztonsági adatlapok pontatlanságairól vagy következetlenségeiről. 

Ha nem kérnek biztonsági adatlapot, a szállítóknak akkor is elégséges információt kell szolgáltatniuk a biztonságos használatról. Ha egy anyagra korlátozás vagy engedélyezés vonatkozik, meg kell adni a szükséges részleteket. A jelöltlistán szereplő anyagot 0,1 tömegszázaléknál nagyobb mennyiségben tartalmazó árucikkek szállítóinak elégséges információt kell szolgáltatniuk ahhoz, hogy lehetővé tegyék az árucikk biztonságos használatát a továbbfelhasználók és a forgalmazók számára.

Expozíciós forgatókönyvek

Az expozíciós forgatókönyvek arról tájékoztatnak, hogy a munkavállalók, fogyasztók és a környezet veszélyes anyagoknak való kitettsége hogyan szabályozható biztonságos használatuk közben. A megfelelő expozíciós forgatókönyvet a biztonsági adatlap mellékleteként kell megadni akkor, ha a szállítói lánc részét képező egyik vállalat a REACH alapján kémiai biztonsági értékelést végzett.

A hatékony kommunikáció elengedhetetlen eleme a harmonizáció és az automatizálás. Ennek támogatására elfogadták az expozíciós forgatókönyvek közös formátumát, és kidolgozták az állandó mondatok és információtechnológiai formátumok (ESComXML) ESCom katalógusát. Ez lehetővé teszi a vegyi anyagok biztonságos használatára vonatkozó harmonizált információk automatikus cseréjét a szállítói lánc különböző szereplői és saját rendszereik között.

Amikor a továbbfelhasználók expozíciós forgatókönyvet kapnak, ellenőrizniük kell, hogy az expozíciós forgatókönyv lefedi-e az anyag általuk végzett saját felhasználását és felhasználási feltételeiket, illetve alternatív intézkedést kell tenniük.

A veszélyes keverékek készítőinek meg kell határozniuk az expozíciós forgatókönyv azon releváns információt, amelyeket közölnek, továbbá azt is, hogy miként közölhetik a legjobban ezt az információt.

Az ipar két megközelítést dolgozott ki a közlendő információk meghatározására. Az egyik megközelítés, a „keverékek biztonságos használatára vonatkozó információk" (SUMI) esetében az ágazati szervezetek azonosítják az ágazatra jellemző termékekre és felhasználásokra vonatkozó kockázatkezelési intézkedéseket. SUMI-kat állítanak össze, amelyek felhasználóbarát módon elfogadott sablonok alapján ismertetik ezeket a tanácsokat.

A készítők kiválasztják a termékükhöz a megfelelő SUMI-t, és ellenőrzik, hogy az összhangban van-e a szállítóiktól kapott expozíciós forgatókönyvvel. A DUCC, a vegyi anyagok továbbfelhasználóinak koordinációs csoportja magyarázó dokumentumot tett közzé.

A második megközelítést, a „fő összetevők azonosítását" azokra a helyzetekre szánták, amikor nem áll rendelkezésre SUMI. A készítők meghatározzák a keverék fő összetevőit, és a fő összetevőre vonatkozó kockázatkezelési intézkedések alapján levezetik a keverék biztonságos használatára vonatkozó információkat. A Cefic gyakorlati útmutatót tett közzé az LCID-módszertanról.

A készítők többféleképpen közölhetik az összetevő anyagok expozíciós forgatókönyvéből származó megfelelő információkat:

 

1. Az információ megadása a biztonsági adatlap fő részében

Ez akkor megfelelő megoldás, ha az átvevő végfelhasználó, és viszonylag kis számú azonosított felhasználás és/vagy következetes használati feltétel és kockázatkezelési intézkedés létezik.

 

2. A keverék biztonságos használatára vonatkozó információ biztonsági adatlaphoz való csatolása mellékletként

Ez akkor megfelelő megoldás, ha felhasználások széles köréről van szó, amelyekhez különböző használati feltételek kapcsolódnak. Az ágazati szervezetek harmonizált formátumot fogadtak el, amelynek a neve SUMI-sablon.

 

3. A keverékben található anyagokra vonatkozó expozíciós forgatókönyvek biztonsági adatlaphoz való csatolása mellékletként

Ez akkor megfelelő megoldás, ha az átvevő egyben készítő is, és biztonsági adatlapot készít saját keverékeihez. Ez a módszer keverék végfelhasználói számára is jó lehet, amennyiben az azonosított használat tekintetében a megfelelő kockázatkezelési intézkedéseket egyértelműen meghatározzák az azonosított használatra vonatkozó expozíciós forgatókönyvben. Ha ugyanannak az anyagnak több szállítója is van, összevont expozíciós forgatókönyvet is lehet készíteni.

A különböző lehetőségekkel és alkalmazhatóságukkal kapcsolatban bővebb információ az ECHA Útmutató a továbbfelhasználók számára című dokumentumának 7.2. fejezetében található.